Bakó Eszter: Zöldségmesék

Egy kisgyerek táplálkozási szokásainak kialakítása nem lecke, amit meg kell tanítani. Sokkal inkább a családi szokások, a hétköznapi tevékenységek, beszélgetések alakítják és teszik olyan biztos alappá, ami felnőttkorban is elkíséri majd őket. Éppen ezért fontos, hogy a zöldségek a családi repertoár szerves részét képezzék. De attól, hogy a gyereknek unalomig szajkózzuk, hogy ez egészséges, még nem biztos, hogy lelkes fogyasztó lesz belőle.

Ebben segítenek Eszter meséi, történetei, mint például ez a mesekönyvben is szereplő rövid mese:

A cékla és a torma házassága

Szombat délután Apa éppen mesét olvasott a gyerekeknek, mikor Anya is csatlakozott hozzájuk.

– Anya, mitől ilyen piros a kezed? – kérdezte döbbenten kis Eszter.

– Nézz oda, megfogta a cékla! Ezt hiába mosom, nem jön le, de egy pár nap múlva lekopik majd – mondta nevetve Anya.

– A céklának olyan erős színe van, hogy még pirosítónak is használják. Én például tésztát színezek vele. Figyeljetek csak, eszembe jutott egy céklás mese, leváltom apát.

Szomorkásan utazott hazafelé a bevásárlókosárban a cékla és a torma.

– Úgyis kitalálok valamit torma, ne félj – mondta bátorítóan a cékla –, megszökünk és összeházasodunk.
De a torma csak lemondóan legyintett.

– Nem tudtok megszökni! – szólt kioktatóan a hagyma.

– A kamrába kerültök, vagy a hűtőbe.

– Mindegy, csak együtt legyünk! – sóhajtott a torma.

– Cékla, neked inkább az almát vagy a répát kellene elvenned. Jobban összeilletek. A tormával – nem is tudom – olyan furcsa párt alkottok. Különben is torma, te elígérkeztél már a húsvéti sonkának, nem?

– Nem érdekel, kihez illenék és kinek a jegyese a torma! Mi úgy is megszökünk, és összeházasodunk! – harciaskodott a cékla.

– Akkor kérjetek tanácsot valakitől, aki okosabb nálatok! – javasolta a hagyma.

– Ne szólj bele, majd mi megoldjuk!

– De cékla, igaza van – szólt rá szelíden a torma. – Látod, senki sem tud minket elképzelni egy párként. Szükségünk van segítségre, ha együtt szeretnénk maradni.

– Kérdezzétek a nagy halat! – kotnyeleskedett tovább a hagyma. – Látom, hogy egy ideje tátog, biztosan mondani akar valamit. Közelebb hajoltak hozzá, és valóban hallották, hogy hozzájuk beszél.

– Gyertek velem! Este elkészítenek. Legyetek a köretem!

A cékla és a torma gondolkodtak rajta egy keveset, de semmilyen jobb megoldás nem jutott az eszükbe, ezért beleegyeztek.
Mikor este nyílt a hűtőajtó, követték a nagy halat. Először a konyhapultra kerültek, majd a mosogatóba. Mindkettejüket alaposan megtisztították és szűrőedénybe tették, hogy lecsöpögjenek. Egyelőre minden jól indult, együtt készülődtek. Aztán a céklát nagy darabokba vágták, köménnyel megszórták, és a sütőbe tették. Elszakadtak egymástól.

– Mi lehet a tormával? Ő miért nem jön? Becsapott minket a nagy hal! – siránkozott a cékla.
Mikor a hal ropogósra sült, a cékla pedig megpuhult és átvette a kömény jellegzetes ízét, a vacsoraasztal közepére kerültek. A hal próbálta vigasztalni a céklát, de az mérhetetlenül bánatos volt. Valaki szedett magának a vacsorából, és akkor a cékla meghallotta.

– Cékla, cékla! Itt vagyok! Mártás lettem. Krémes, selymes, csípős mártás! – kiáltott a torma. Mikor nyakon öntötték vele a tányér tartalmát, boldogan ölelték át egymást.

– Micsoda merész párosítás! – hangzott elismerően a vacsoravendégek szájából. – Nem is gondoltam, hogy a torma és a cékla ilyen jól illenek egymáshoz!

https://www.boook.hu/Bako-Eszter-Zoldsegmesek