Hack Barnabás: Ma apa főz

Apa, nagyon finom, ebből kérek még. Talán ez az a mondat, ami a Szeretlek! után a legkedvesebb egy apa szívének. Az étel, amellett, hogy táplál, nagyon sok más dolgot is jelent. Felvidíthat, megnyugtathat, összehozhat embereket, kihívás elé állíthat, sikerrel ajándékozhat meg, és persze kudarc is lehet.

Számomra az étel ezeket mind együtt jelenti. Séfként és apaként különösen fontosnak tartom, hogy az ételeken keresztül megtanítsuk gyerekeinket az észszerű és tápláló étkezés fontosságára,
ráadásul, ha együtt készítjük el a különféle ízletes fogásokat, kellemes és vicces pillanatokban lehet részünk.

Sokszor mondják a feleségemnek, milyen szerencsés, hogy séf a férje, biztos otthon is káprázatos ételeket varázsol az asztalra. Nos, erre mindig azt szoktam mondani, hogy a profi súlyemelők sem emelgetik otthon a kanapét, kedvtelésből. A fine dining konyhákon és Michelin-csillagos éttermekben a házias fogásoktól nagyon eltérő ételeket készítek nap mint nap, ezért, amikor otthon vagyok, nagyra értékelek minden egyszerű, de finoman meg főzött ételt, legyen szó paprikás krumpliról, vagy akár grízes tésztáról. Az otthoni étel abban különbözik leginkább az éttermi fogásoktól, hogy szeretettel készítjük, hiszen a számunkra legkedvesebb embereknek szeretnénk örömet szerezni vele. Természetesen az étteremben is törekszünkna legjobb tudásunk szerint főzni és a vendégek igényeit kielégíteni, ám mindig mindenkinek megfelelni nagyon nehéz. Otthon, ha elrontunk valamit,legfeljebb megkapjuk a gyerekektől: Apa, nincs vajas kenyér inkább? Mindig megmosolyogtat, amikor eszembe jut, ahogy a kislányom ezt válaszolta, miután megkérdeztem, mit kérne vacsorára. A könyv fotózásával végeztünk éppen, és hatféle különböző ételt kínáltam neki, ami a hűtőben sorakozott.

Apaként beállni a konyhába, és merészen, szabadon főzni szerintem igazán vagány dolog. Ilyenkor kicsit ki tud kapcsolni az ember, kísérletezhet, kipróbálhat új technikákat, recepteket. Az egyetlen hátránya a mosogatás, amit talán jobb, ha azelőtt befejezünk, mielőtt teli hassal elégedetten hátra dőlnénk a díványon.

Gyerekkorom óta mindig a konyhában sürgölődtem édesanyám és a nagyszüleim mellett. Akkoriban a legfőbb feladatom az volt, hogy mindenbe belenyúljak és megkóstoljam az éppen készülő ételeket. Szép emlékem tinédzser koromból, amikor édesanyám és a húgom elutazott, és édesapámmal ketten voltunk a ház urai. Egyik este a hűtő már kiürült, megettük az összes tartalékot, amit hagytak nekünk. Miután megegyeztünk abban, hogy túl lusták vagyunk elmenni a boltba, úgy döntöttem: főzök valamit. Csirkemájas rizottó volt a menü, nagyon büszke voltam, hogy ételt tudtam tenni az asztalra, megmentve ezzel a család férfi tagjait a kínkeserves éhhaláltól.

Mindig nagy esemény volt, amikor hétvégenként a család összegyűlt – sokszor a nagyszülőkkel együtt –, és hatalmas lakomákat csaptunk. Nagypapám kivételesen jól főzött. Kisgyerekként sokszor mentem be hozzá a konyhába, és bevett szokásunk volt, hogy a fűszerpolc összes kincsét végigszagoltuk és -kóstoltuk.

Aztán úgy hozta az élet, hogy középiskolába készülve nem a lakberendező pályát választottam, hanem vendéglátós iskolába mentem és szakácsnak tanultam. Az iskolában nagyon meghatározó személy volt a szakács-tanárom, aki megmutatta a szakma szépségét, és akkor döntöttem el: ez az, amit csinálni szeretnék. Iskola után egyből dolgozni kezdtem egy konyhán, ami sok kihívással és lemondással járt, de visszagondolva, minden perce megérte. Mindig is szerettem versenyezni, így lehetőségem volt több nemzetközi és hazai versenyen megmérettetni magam, ahol sikerült szép eredményeket elérnem. (San Pellegrino Young Chef Challange, regionális TOP 10 (2016); IKA Kulináris Olimpia, magyar nemzeti válogatott tagja, bronz fokozat (2020); Bocuse D’or Magyar Döntő 3. hely (2023)) Középiskolás koromban nem gondoltam volna, hogy ezzel a szakmával és kellő elhivatottsággal lehetőségem lesz bejárni a világot. Dolgoztam és versenyeztem Prágában, Thessalonikiben, Bukarestben, Varsóban, Dániában, Stuttgartban, vagy akár a Fülöp-szigeteki Manilában. Ezeken a helyeken új tapasztalatokat szerezhettem és más kultúrákat is megismerhettem.

Könyvem megírásával az volt a célom, hogy arra bátorítsak minden apát és férfit, hogy főzzön! Ha valaki nem tudja, hogyan lásson hozzá, ez a könyv segítséget nyújthat a kezdeti és a további lépésekben is, abban, hogy az alap főzési technikákat és a recepteket úgy használja, mintha világéletében főzött volna.

Így hát kedves apukák, férfiak, nincs más hátra, mint a kötényt felvenni, a késeket megélezni és belépni a konyhába, vagy akár a kertbe a grillünkhöz! Nyűgözzük le a családunkat, bizonyítsuk be, hogy nemcsak a vízcsapot tudjuk megszerelni, vagy a füvet lenyírni, hanem ételt is tudunk varázsolni a családi asztalra!

Jó főzést!
Barnabás