Tóth Gyula Gábor

Egy barátom mesélte, hogy a nagyapja gyakran ücsörgött a ház mögötti nyárikonyhájukban, kezében egy Arany kötettel – meg egy késsel kihegyezett ceruzával. Falta az öreg a lapokat, de néha azért itt-ott belejavított a versekbe. Ő az én hősöm: az ‘aktív’ olvasó, aki életre szóló meghitt barátságot ápol a kedvenc szerzőjével, de ha kell, kész a hangját/ceruzáját felemelni, ha valahol javítani, vagy finomítani valót talál. Nem tartom magam Írónak (nem vagyok arany, legfeljebb alumínium) – sok hasznos és haszontalan dologból (tanárból, jogászból, környezetvédőből stb.) vagyok összegyúrva. Remélem szórakoztató, amit csinálok. Ha nem az, ez úton kérem az olvasóimat, hogy nyugodtan javítsanak bele.