Déri Szilvia

Konyhai karrierem 7 évesen kezdődött, amikor virslisütés közben felgyújtottam a konyhát. Azóta is a főzés a legnagyobb szenvedélyem.
Vallom, hogy a szénhidrát boldogít, aki ezzel nem ért egyet, mit sem tud az életről!
Sokat utazom, sok országban éltem, így konyhám és életfilozófiám ezt a nemzetközi látásmódot tükrözi.
Séf barátaim a falra másznak attól, ha megkérdezik tőlük, mi a kedvenc ételük. Nos, én nem mászom tőle falra. Az enyém az Ibériai-félsziget makkoltatott, fekete lábú sertésének szárított sonkája. Simán el tudnék élni rajta.
A legnagyobb öröm az, ha tele a lakásom barátokkal, minél többel, és nekik főzök.
Nem szeretek unatkozni. Amikor nem a konyhában töltöm az időm, olyankor is szórakoztatnom kell magam valamivel. Szépirodalommal, utazással, kertészkedéssel, barkácsolással, szereléssel, kisbútorkészítéssel, kötéssel, jógával.