Beh Mariann: Fűszermesék
Kalandozások a fűszernövények varázslatos világában
"A pillangó levendula
– Még van másfél óránk az indulásig. Menjünk le abba a kis öbölbe, olyan gyönyörű! – mondta a lányok apukája. A csomagokat a hajóállomáson hagyták a megőrzőben, és leballagtak a partra.
Az öbölnek fantasztikus hangulata volt. A fűszeres aromát árasztó babérfák kabócák énekétől zengtek, a víz felett sirályok keringtek zsákmányra lesve. Levették a cipőjüket, és az apró kavicsos, hullámzó, sekély vízbe sétáltak, amit itt-ott uszadékfa és hínár tarkított.
– Odanézz, anya, mennyi gyönyörű kavics! – kiáltott fel Ella, miközben leguggolt egy lapos kavicsért, és megcélozta vele a vizet.
– Kettőt kacsázott! – nevetett Rozi, és ő is lapos kövek után kezdett kutatni a parton. A szüleik is beszálltak a játékba: Rozi volt a legügyesebb, neki egyszer négyet kacsázott a kavicsa.
Melléjük lépett egy kisfiú hatalmas, krémes csokoládéfagyival a kezében. Még alig nyalt a fagyijából, de már tiszta maszat volt az arca. A két lány körülnézett: nem sokkal odébb apró, aranyos fagyizó állt.
– Kaphatunk fagyit? – lelkendezett rögtön Rozi, és már indult is a hajókötéllel körbekerített fehér-kék házikó irányába, ahol csokoládéval és apró, színes cukorkákkal borított rolettit szúrtak minden gombócba. Mindannyian kértek egy-egy adagot: akkorák voltak, hogy alig fért beléjük. Rozi vanília
fagyit kért, Ella sztracsatellát, az anyukájuk mákot, az apukájuk pedig citromot.
– Ilyen levendulát még sosem láttam! – mutatott Rozi az élénklila színű, bóbitás virágokkal teli virágtartókra, amelyek a fagylaltozó oldalát díszítették.
– Mutasd csak! – mondta Ella, és ő is közelebb lépett.
– Ez pillangó levendula, más néven bóbitás levendula a bóbitaszerű virágai miatt. Láttam már ilyet egy kertészetben anyával. Ő akkor azt mondta, nem tudunk belőle a kertbe ültetni, mert Magyarországon télen elfagyna. Ezek szerint itt télen sincs nagy hideg.
– Nagyon jól gondolod! – nézett elismerősen Ellára az anyukájuk. – Itt télen is jól érzi magát. A tömzsi kis virágok tetején azt a hosszú, bóbitaszerű részt murvaleveleknek hívják. Attól ilyen különleges."