BORBALA

Ferencz Borbála büszke erdélyi gyökereire, miközben egyszerre elismerik upcycling és recycling tervezői látásmódját Magyarországon és Romániában is. Bemutatott már Kijevben, San Franciscóban, valamint Lisszabonban is. Bori büszkén vállalja DIY esztétikáját, amely annak minden apró szépséghibájával képes értéket teremteni egy olyan világ maradványaiból, amit a divatipar felelőtlen módon már rég maga mögött hagyott. Bori szerint körülvesz minket a greenwashing, ezért nyitott szemmel kell járnunk, arról nem is beszélve, hogy fontos, hol és miből gyártunk, de érdemes feltenni a kérdést magunknak, pontosan kinek és mennyit. Bármilyen válaszokat is kapunk, a tervező szerint a megoldásokon együtt kell gondolkodnunk. Miután megismerkedett a holland Precious Plastic mozgalommal, és Dave Hakkens-szel, önkénteskedett náluk, hatására pedig ékszervonalát is sokkal tudatosabban építi. Kizárólag samponos és mosószeres kupakokat olvaszt alacsony hőfokon, mely külső jegyei remekül harmonizálnak ruhái stílusával.

„Hihetetlen, mennyire megszoktuk az olcsó ruhákat, ezt a folyamatot visszafordítani pedig izgalmas és fontos misszió számomra. A fenntarthatóság valahol a túlzó mennyiségek visszaszorításával kezdődik, emberléptékűségre van szükség.”

Habár a textíliák és formák a divatban először az egyetemen varázsolták el, Ferencz Borbála, a Borbala márka alapítója generációjának egyik legdinamikusabban fejlődő alkotója, aki kétségtelenül remekül teljesíti be a divat- és öltözködéskultúra egyik legfontosabb szerepét: a világ történéseire való kreatív reflektálást. Mindezt azonban egy kétdimenziós világ előzte meg, hiszen a tervezőt elsőként a divatrajzok, illusztrációk nyűgözték le, amelyeket a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban látott, illetve tanult. Rajzai, felvázolt sziluettjei azonban csak később teljesedtek ki, amikor felvételt nyert a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemre (Universitatea de Artă și Design, Cluj-Napoca).

„Édesanyám gyerekruhákkal foglalkozott, sőt, bőrgyárban is dolgozott, ahol kesztyűket készítettek, de nem tudom, mekkora hatással volt mindez rám a pályaválaszást illetően. Sokkal inkább egy, a divatipari problémákra adott válaszként tekintek azokra a lépésekre, melyek odáig vezettek, hogy a márkám is teljes mértékben erre épüljön.”

Beszélgetésünk során Bori azt is őszintén megosztja velem, hogy valójában már a fenntarthatóság is egy kényszeres válaszreakció volt részéről az egyetemi évei alatt, hiszen nagyon nehéz volt az anyagbeszerzés Kolozsváron. Így a prototípusokat, szabásmintákat mindig second hand-ruhákon tesztelték csoporttársaival. Majd jött maga az ötlet, amely alapjaiban változtatta meg a látásmódját. Feltette magának a kérdést: mi lenne, ha ez lenne maga a végleges ruhadarab? Hogyan lehetne megmenteni ezeket az eldobott kreációkat, hogy mutatós és érdekes legyen az emberek számára? A fiatal tervező folyamatos fejlődésként tekint vissza erre az időszakra, majd gyorsan hozzá is teszi, hogy a mai napig tökéletesíti a megoldásokat, jelenleg például azzal „küzd”, hogyan tudja sokszorosítani az elkészült népszerű darabokat, valamint azzal, hogy a különböző összetételű anyagdarabok miképp viselkednek majd hordás és mosás után.

„Látok egy erőteljes fejlődést a divatiparban a hozzáállást illetően, azért egy showroomba nehezen tudok bekerülni, mert amint elhagyja a számat a second hand kifejezés, megváltozik a hozzáállásuk.”

Ha már anyaghasználat, érdekes megemlíteni Bori sokszor experimentálisnak is bátran nevezhető megoldásait. Minden a diplomakollekcióval kezdődött, amelynek alapját a fenntarthatóság adta, ami a reciklálhatóság vonatkozásában kiegészült a tervező izgalmas műanyagszeretetével. Olvasztott újrahasznosított műanyagékszerei és kiegészítői 2018-ban egészen új oldalát mutatták meg a post-consumer upcyclingnak. Ezt követően a sportruházati alapanyagok felé húzott a szíve, amelyeket second hand-ruhák feldarabolását követően patchwork megoldással állított újra össze, új értelmet és életet adva ezzel a már eldobott viseleteknek. Természetesen ez a technika valamennyire korlátozza őt tervezőként, elvégre egy két méteres anyagot nem fog találni, azonban valahol az egész folyamat varázsa épp a kiszámíthatatlanságban rejlik. Bori mosollyal az arcán hozzáteszi, hogy ez az ún. freestyle patchwork megoldása, amely a teljesen zero waste hozzáállás jegyében zajlik minden esetben, így nem ritka, hogy az eltérő anyagdarabok miatt kissé organikus hatást keltenek az elkészült kreációk részletei.

A pandémia alatt a legtöbb alkotó átértékelte, kiegészítette működését, így született meg, illetve alakult tovább a Borbala márka kínálata is. Lévén, hogy a tervező rendkívül kedveli az egyszerű varrástechnológiai megoldásokat, így a lockolás az anyagdarabok összevarrása során egészen izgalmas esztétikai látványt hozott magával, amely a kötött anyagokon az anyag testessége miatt még erőteljesebb lett. Általában a rugalmasabb textileket preferálja, hiszen több teret enged a sokszor intuitív tervezői folyamatoknak, végül mindig inkább a színek határozzák meg a kiválasztott darabokat. Emellett fontos kiemelni, hogy a kész terméknek is meg kell felelnie környezetbarát látásmódjának, így Bori sokszor anyagösszetételt is vizsgál a folyamat elején, ennek eredményeképp pedig, ha például poliészterrel dolgozik, külön figyelmet szentel annak, hogy 100%-os anyagról legyen szó, ne kevert szálas megoldásokról, hiszen így a végső termék a jövőben újra felhasználhatóvá válik.

„Épp a vírushelyzet előtt szerettem volna egy workshopot is elindítani, ahol a résztvevőkkel együtt terveztük és varrtuk volna meg az ilyen technikán alapuló ruhadarabokat. Úgy döntöttem, hogy a kialakult helyzet és a nemzetközi érdeklődésre tekintettel megpróbálom az online térbe áthelyezni a folyamatokat, amelyet nagyon sokan megkedveltek, és egy letölthető séma alapján otthon megtervezhetik a megálmodott színvilágú ruhákat, melyeket én elkészítés után postázok számukra.”

Ez a sok személyes döntés a résztvevők részéről pedig kétségtelenül hordoz valami egészen egyedit az alkotójából, így Bori nagyon boldog, amikor egy más által tervezett színű ruhadarab elkészítése után sokkal erőteljesebb kötődés alakulhat ki a ruha és viselője között.